FÉLELMES [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Olyan, akitől v. amitől félni lehet, félelmet keltő.
A vitában félelmes ellenfél. Félelmes az út az erdőn át. Már a külseje is félelmes. □ A poklok félelmes torkából
Mennybéli lantjával kiére. (Csokonai Vitéz Mihály) S mikor a félelmes, a rettenetes Dante beszél! Valóban ez új hang. (Péterfy Jenő) A rothadó nagy testre már kiültek Félelmes és aranyló hullafoltok. (Tóth Árpád) Köszörülöm a kasza élit, | mert földünkön az idő érik, | zajtalanul és félelmesen. (József Attila)