Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki elfogódottságból, tartózkodó természeténél fogva v. mert nem eléggé magabiztos, nem mer határozottan cselekedni, öntudatosan, bátran viselkedni; bátortalan. Félénk gyermek. Eleinte még félénk volt a munkahelyén, de hamar megbátorodott. □ A híres védőügyvéd otthon úgy beszél, mint egy félénk diák. (Ambrus Zoltán) Csöndes kis emberke lettem. Félénk közvetítő anyám és a világ között. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <állat>, amely a veszély legkisebb jelére is ijedten menekül, v. félelmének más, látható jeleit adja. Félénk madárka, őz. □ Az őzek kíváncsian kandikálnak ki az erdőszéleken, és olyan félénkek, szelídek. (Mikszáth Kálmán)
2. Az ilyen emberre v. állatra jellemző <alkat, megnyilatkozás>. Félénk mozdulat, tekintet, természet. □ Ez olyan szemrehányásféle volt tán, akármilyen félénk és gyöngéd. (Kaffka Margit)
3. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Gyáva. Félénk katona nem való közénk. □ Félénk eb a sors, csak csahol. (Petőfi Sándor)