FELHAGY ige fölhagy, (csak jelentő mód jelen 3. személyben,
népies) felhágy, fölhágy
- 1. tárgyas (iskolai, népies) <Feladatot, leckét> kidolgozásra, megtanulásra kijelöl, felad. Mit hagytak fel földrajzból? Fizikából a szabadesés van felhagyva. □ A tanárunk
hazabocsátá
erre a napra
, felhagyva neki a holnapra való leckét. (Jókai Mór)
- 2. tárgyas (népies, régies) <Helyet> vmely céllal, vmely okból fenntart, szabadon hagy. □ Az első hely
magasabb rangú egyéniség számára van felhagyva. (Jókai Mór)
- 3. tárgyatlan Felhagy vmivel: <a sikertelenség láttára, megfontolásból, belátásból v. más okból> abbahagy, nem folytat vmit. Felhagy a bosszúállással, a céltalan küzdelemmel; felhagy a verseléssel, eddigi életmódjával; felhagy a járkálással, a folytonos bírálgatással. Hagyj fel az ilyen beszéddel! □ Viola
minden ellenállással felhagyott. (Eötvös József) Az ügyvédkedéssel
felhagyott hát, De nem hagyta ám ott az íróasztalát. (Mikszáth Kálmán) Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! (Babits MihályDante-fordítás) Az anyjuk
fölhagyott az imádkoztatással. (Móricz Zsigmond)
- felhagyás; felhagyó; felhagyott.