Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Kérdésre, tudakozódásra, felszólításra v. vitában adott szóbeli v. írásbeli megnyilatkozás; válasz. Helyes, igenlő, kielégítő, megnyugtató, ostoba, tagadó, tiltó felelet; → kitérő felelet; csípős, gúnyos, szellemes, találó, talpraesett felelet; erre nincs felelet; feleletre vár; feleletet → ad vkinek; feleletet kap; feleletre sem méltat vkit, vmit; nem maradt → adós a felelettel. □ Megint jőnek, kopogtatnak: | "Csendesebben vigadjanak " Feleletet egyik sem ad, Kihörpintik boraikat. (Petőfi Sándor) Tudta, hogy Toldinál áros a felelet, | Századik szavára alig szól egy felet. (Arany János) Valamely kitérő feleletet kellett adnom. (Tolnai Lajos) || a. (iskolai) A felelés (1a) eredménye. Kitűnő, jeles, jó, elégséges, elégtelen felelet.
2. (átvitt értelemben) Vmely kijelentésre, nyilatkozatra, megnyilatkozásra, azzal kapcsolatban, arra mintegy feleletként következő megnyilatkozás. Erre feleletül a kormány rendkívüli intézkedéseket tett. Erre a szemtelenségre pofon volt a felelete. □ [A törökök] futva indulnak az árokból sűrűn a bástyának Feleletül lezuhan egy fekete hordó, s tüzet pökdösve, ugrálva gurul nekik. (Gárdonyi Géza)