FELEKEZET [e-e-ë-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Vallásfelekezet. □ A Pórtelkyek mindig reformátusok voltak és törvény szerint ez lett volna a két fiú felekezete is. (Kaffka Margit) A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
- 2. (népies, régies, irodalmi nyelvben) Vmely közös elvet valló, azonos érdekkörbe v. munkakörbe tartozó emberi csoport v. közösség (pl. rokonság, párt, harcoló fél stb.). □ Vigad Dalma s a két hadi felekezet. (Vörösmarty Mihály) Gyékényt borítanak előbb a derékig vízben állók elé, más felekezet a földet teremti oda nagy gyorsasággal. (Tömörkény István)
- Szóösszetétel(ek): 1. felekezetellenes; felekezetközi; 2. hitfelekezet; vallásfelekezet.