FELÉPÜLÉS [fel-é] főnév fölépülés
Általában a felépül igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vmi felépül.
- 1. Vmely épület elkészülése, építési munká(lata)inak befejeződése. A ház, az elpusztult város felépülése. □ Ha valaha kétkedénk a színház felépülésén, sokkal inkább lehetett kétleni annak aug. 22-dikéni megnyitását. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vmely dolog fejlődési folyamatának befejeződése. A szocializmus, az új társadalmi rend felépülése. || b. (átvitt értelemben, ritka) Az a tény, hogy vmire mint alapra épül <vmely szellemi alkotás>. A műnek egy gondolatra, ötletre való felépülése.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Betegségből, sérülésből való felgyógyulás. A beteg felépüléséhez kevés a remény.