FELÉPÍTÉS [l-é] főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölépítés
Általában a felépít igével kifejezett tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit felépítenek.
- 1. Vmely építmény elkészítése, befejezése. Az épület, a gyár, az iskola, a lakóház felépítése.
- 2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vmely nagy, bonyolult szerkezet, politikai, társadalmi, gazdasági rendszer megteremtése, megszervezése. A demokratikus állam, az új rend(szer), a szocialista mezőgazdaság, ipar, a szocializmus az új társadalom felépítése.
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Vminek vmire való alapozása, alapítása. Jövőjének ragyogó tervekre való felépítése; a bizonyításnak tényekre való felépítése; a tanulmánynak hosszas adatgyűjtésre való felépítése.
- 4. (átvitt értelemben, választékos) Vmely szellemi alkotás, (írás)mű megszerkesztése. A cselekmény, a dráma, a terv, a vázlat, a zenemű szólamainak felépítése. (iskolai) A tanítási óra helyes felépítése.
- 5. (átvitt értelemben is) E tevékenységek eredménye: vminek vmely módon felépített volta, szerkezete, felépítési módja. Erős, szilárd felépítés; az épület belső, külső felépítése; az előadás, a regény, a színdarab felépítése; a minisztérium, a párt, a társadalom, a vállalat felépítése. □ Már a darab fölépítése is megérteti velünk: miért nyilatkozott Sardou olyan sok malíciával [Ibsenről]. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, választékos) Szerkezet. A csontrendszer, az állati, emberi, növényi szervezet, a test, az ásványok, a fák felépítése. || b. (műszaki nyelv, villamosság) Vmely készülék alkati összetételének, ill. elektromos összeköttetés műszaki megoldásának módja. Dobozos felépítés; egyirányú, hálós, réteges, szálas felépítés.
- felépítési; felépítésű.