Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELÉLED [l-é] tárgyatlan ige föléled
  • 1. <Személy> ájultságából, aléltságából magához tér. Az ájult beteg feléled; a villám sújtotta gyerek feléledt. || a. <Sápadt, bágyadt arc> természetes színét, elevenségét visszanyeri. □ Az a halavány gyermekarc … csak nem akar föléledni. (Jókai Mór) || b. <Természet, föld, növény(zet) szárazság, téli fagyok után> újra virul, élettel telik meg, felfrissül. Az öntözéstől feléled a paprika. A záportól feléled a rét.
  • 2. (átvitt értelemben) <Vmi, ami elhalt, elcsendesedett> újra működik, megújul, hat. Támadó kedve, vállalkozó szelleme ismét feléled. Feléledt az ismeretség. Feléledt köztünk a régi barátság. Feléled a tűz, ha fújtatni kezdik. □ A hírek szép lassacskán elaludtak, s csak évek múlva éledtek fel ismét. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Álmos, tespedt állapot után> felfrissül, erőre, kedvre kap. A vitától, a zenétől feléled a társaság. □ Új tavasz éled föl, mindég másfajta virággal. (Arany János)
  • feléledő; feléledt.