Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELÉL [l-é] ige fölél
  • 1. tárgyas Szükségleteire fordítva, kül. táplálékul elfogyasztva teljesen felhasznál, elkölt. Az egész készletét felélte. Mindent feléltek, ami nyáron termett nekik. Minden vagyonát felélte. Helytelen volna, ha termelésünk nagy részét felélnénk, és csak keveset fordítanánk befektetésekre. □ Csak a gazdag, csak a zsarnok Élt föl minden földi jókat. (Ady Endre)
  • 2. tárgyatlan (régies, irodalmi nyelvben) Életre támad, feléled. □ A haza szíve felélt százados álom után. (Vörösmarty Mihály) Portested is szét hulland így, igaz, De száz alakban újolag felélsz. (Madách Imre)
  • felélés; felélhető; felélő; felélt.