FÉLSZEGSÉG főnév -et, -e [ë, e]
- 1. A félszeg (13) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, magatartás. Nevetséges, szánalmas félszegség. Gúnyolja a félszegségeket. Társaságban nem tudja félszegségét levetkezni. □ [Verlaine a szemináriumban.] Rajtam, új fiún, | mázsás félszegség: tudtam bár, amit | Erika, Júlia
de hát | nagyon alföldi volt a francia kiejtésem. (Szabó Lőrinc) || a. Vkinek, vminek félszeg volta. A kamasz, a kislány, a szavaló félszegsége; a modor, a mozdulatok, a testtartás félszegsége. □ Nem igen cigarettázott, de ezt meg kellett tennie, hogy a helyzet félszegségét enyhítse, s közvetlenségét, elfogulatlanságát beigazolja. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Egyoldalúság, ferdeség <az irodalomban>. □ Írj aestheticai vezércikket, akármiről, hisz annyi a tárgy, annyi a hiány, annyi a félszegség. (Arany János)