FÉLELMETES [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (
választékos)
- 1. Olyan, aki v. ami nagyfokú félelmet kelt; félelmes, ijesztő. Félelmetes látvány. A betegség félelmetesen súlyosbodik. Sokak szemében az igazság félelmetes. Az oroszlán hangja félelmetes. □ Félelmetesen forgatta kidülledt szemét. (Krúdy Gyula) Rettenetes, félelmetes és ijedelmes események fenyegetik azt, aki éjszaka fenn van. (Móricz Zsigmond) Egy este gyönyörű, félelmetes | pillangót fogtunk, halálfejest. (Szabó Lőrinc)
- 2. (átvitt értelemben) Olyan, akivel v. amivel fölénye, ereje miatt szinte lehetetlen felvenni a küzdelmet; megdöbbentő erejű. Félelmetes csatársor, szónok. Félelmetes támadás.
- 3. (elavult) Olyan, aki v. ami hamar és gyakran fél; ijedős, félénk. □ Szegény jó anyámnak az ő szelíd, félelmetes lelke nem is vitte volna őt arra rá, hogy
játsszon az ördöggel. (Jókai Mór)
- félelmetesség.