FÉLŐS melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Ijedős természetű <személy>; félénk. Félős, riadt gyermek volt. || a. Ilyen személyre valló, hozzá tartozó, vele kapcs. Félős tekintet. □ Az ősz piros virágait Ismeritek, kis lyányok, akik jöttök S félős nevető vágyakkal köszöntök. (Ady Endre) Oly kender volt a kócos haja néki És oly kökény félős kék szemepárja
(Juhász Gyula)
- 2. (népies) Félelmet keltő, félelmes. Nagyon félős ezen a környéken járni éjszaka. □ A kivágott erdő helyén
sűrű bozót nőtt
Ez nekem félős volt, mert vadállatok, kígyók
lappangtak a sűrűben. (Móricz Zsigmond)
- 3. (állítmányként) (ritka) Félős, hogy
: félő (2), hogy
Félős, hogy rossz vége lesz a kihívó viselkedésének, félős, hogy az ügybe még sokan beleártják magukat. □ Szelíd ne legyen, mert félős, anyámasszony katonája lesz. (Mikszáth Kálmán)
- félősség.