FELELEVENEDÉS [ë-e-e-e-ë; fel-e] főnév -t, -e [e] fölelevenedés [e-e-e-ë] (csak egyes számban)
Általában a felelevenedik igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vki, vmi felelevenedik; (újra) elevenné válás.
- 1. Vkinek, vminek feléledése (1), újra életre keltése, magához térése. A hidegtől megdermedt állat felelevenedése; a kábult beteg felelevenedése; a kiaszott fű, a növények felelevenedése eső után.
- 2. (átvitt értelemben) Vminek meg- v. felújulása. A mozgalom, a vita felelevenedése. || a. (átvitt értelemben) Az a tény, hogy vmi újból felmerül az emlékezetben, felidéződik, megismétlődik. Az emlékek, a múlt felelevenedése.