Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
FELEDÉS [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (választékos)
1. A feled igével kifejezett lelki folyamat; az a folyamat, állapot, hogy vki (el)feled v. felejt vmit. A bántalom, a sérelem feledése; a jótétemény hálátlan feledése. A feledés védekezés az emlékezet meterhelése ellen. □ Feledés árnyékán, nőjön fel a bosszú. (Arany János) Anyám hangjában szomorúság, Apám hangjában vad feledés. (Ady Endre) || a. Olyan lelkiállapot, amelyben vki el akar v. el tud feledni vmely kellemetlen, nyomasztó, fájó dolgot, emléket. A szerelmi bánat orvossága a feledés. A munkában keres feledést. Nem talált semmiben feledést. □ Albertus borban kereste a feledést. (Mikszáth Kálmán)
2. Vminek elfelejtett volta, állapota. Eltűnik a feledés homályába(n)←. A feledés homálya borítja. feledésbe → megy v. → merül; feledésbe → süllyeszt; a feledésből kiragad vmit; → átadja a feledésnek.