FELMENET [ë-ë-e] határozószó fölmenet [ë-e] (rendsz. csak múltra v. jövőre vonatk.)
Miközben a beszélő v. a szóban forgó személy vhová fölmegy; amíg az ismert, szóban forgó helyre felmegy <ahol a beszélő nincs jelen>. A hegyre felmenet nagyon elfáradtam. Menj a padlásra, felmenet szólj be a mosókonyhába!