FELKÉPEL [ë-e v. e-e] tárgyas ige -t, -jen [ë] fölképel (
bizalmas)
Vkit többször egymás után, ill. egyszer, alaposan pofon üt vkit; megpofoz, felpofoz. □ Tréfás népies használatban [mondják:] "Ne fecsegj, mert úgy
felképellek, hogy jobban se kell." (Arany János)
- felképelés; felképelő; felképelt.