FELJÖVETEL [ë-e-e v. e-e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] följövetel (főleg egyes számban)
A feljön (1) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki feljön (1) vhova. Pestre való feljövetele előtt. A vidéki ember számára nagy esemény a fővárosba való feljövetel. Gyanúsak nekem ezek a te feljöveteleid.