FELBÚG [1] tárgyatlan ige fölbúg (
hangutánzó)
Mély, búgó, elnyújtott hangon megszólal.
Felbúgott az ének, az orgona; felbúg az induló repülőgép motorja. □ György
kitoldá a szót egy kacajjal, | Melyre Miklós felbúg tompa hosszú jajjal. (Arany János)
- felbúgás; felbúgat; felbúgó.