FEKHELY [e-e] főnév (
irodalmi nyelvben)
Fekvőhely. □ A fogoly izgatott arccal ugrott fel fekhelyéről. (Jókai Mór) Az utitársak vígasztalták, fekhelyet készítettek neki, s Nelli el is aludt végre. (Babits Mihály) Fekhelyünk kemény, Eledelünket kiköpi a szánk. (József Attila)