FEJCSÓVÁLÁS főnév -t, (-ok), -a
Az a cselekvés, hogy vki a fejét csóválja; főként rosszallás, nemtetszés, bosszankodás v. csodálkozás kifejezéseként. Heves, ingerült fejcsóválás. Csendes fejcsóválással hallgatta szavait. □ Pál kiábrándulva fordult vissza
nagy fejcsóválások között. (Mikszáth Kálmán)