FEGYŐR [e-e v. ë-e; gy-ő] főnév
<Fogházban, fegyintézetben> fegyencekre felügyelő, rendsz. fegyveres állami alkalmazott; fogházőr. □ A vádlott leült, melléje két fegyőr. (Kosztolányi Dezső) Két puskás fegyőr közt | rab ül. (Radnóti Miklós)
- Szóösszetétel(ek): fegyőrcsapat.
- fegyőri.