FAUN főnév -t, -ok, -ja (
mitológia)
Erdőben, ligetben tanyázó, szarvval, patával ábrázolt férfi istenség; a pásztorok istene.
Faun és nimfa; a sípján muzsikáló faun. □ Faunok vidám patája
Nem döng dalomba már. (Tóth Árpád) Körbe-körbe tombol a vidámság S részeg faun a zöldbe hempereg. (Juhász Gyula)