FANYELŰ [e] melléknév
Olyan <eszköz, tárgy>, amelynek fából (2a) van a nyele. Fanyelű ár, esernyő, kés, villa. □ Meg van elégedve
, ha Szeged környékén az ő bicskáival szelik a szalonnát az atyafiak. Már a hódmezővásárhelyi embertől szinte irigyli. Jó annak a fanyelű bicsak is! (Mikszáth Kálmán)