FÉLTETT [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Olyan, akit, amit nagyon félt (1, 3) vki, akire, amire nagyon vigyáz. Gyermeke volt legféltettebb kincse. □ Te féltett s hőn szeretett haza
(Vörösmarty Mihály) Az Opatvszky-családnak van egy mindennél féltettebb drágasága
: a becsülete. (Jókai Mór)