Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELDÜHÍT
FELDÜHÖDIK
FELDÜHÖSÍT
FELE
FELÉ [1]
FELÉ [2]
FELEAKKORA
FELEANNYI
FELEBARÁT
FELEBARÁTI
FELEBB
FELÉBRED
FELÉBREDÉS
FELÉBRESZT
FELED
FELEDÉKENY
FELEDÉKENYSÉG
FELEDÉS
FELEDHETETLEN
FELEDKEZIK

FELEDÉKENYSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
  • 1. A feledékeny melléknévvel kifejezett tulajdonság, lelki sajátság, fogyatkozás; vkinek ilyen volta. Bosszantó, ostoba, súlyos, vétkes feledékenység. Feledékenységed már bosszantó. Feledékenységből nem tanulta meg a leckéjét. Feledékenységből otthon hagyta kulcsait. □ Nem elég elmondanom, érzem, | S rút feledékenység soha nem lesz bűne Igarnak. (Vörösmarty Mihály) Annyira még nem vittem … a feledékenységet, mint L. Kálmus barátom. (Jókai Mór)
  • 2. (régies) Feledés, feledség. Feledékenységbe ment, merült: elfelejtették. □ Régi dicsőségünk, … Rajtad sürü fellegek, és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek. (Vörösmarty Mihály) Az emberi öltőt nagy feledékenység Elnyeli mint tenger. (Arany János) A régi szokásos feledékenységbe mennek. (Jókai Mór)
  • feledékenységi.