Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELDICSÉR
FELDÍSZÍT
FELDOB
FELDOBBAN
FELDOBOG
FELDOLGOZ
FELDOLGOZÁS
FÉLDOMBORMŰ
FELDOMBORODIK
FÉLDOMBORÚ
FELDŐL
FELDÖNT
FELDÖRZSÖL
FÉLDRÁGAKŐ
FELDUDORODIK
FELDÚL
FELDÚLÁS
FELDÚLT
FELDUZZAD
FELDUZZASZT

FELED [e-e] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (választékos)
  • 1. tárgyas (tárgy nélkül is) Felejt (1–4). Hamar feled(i a jót). Könnyen feledi a fenyegető veszélyt. A felöltőjét az előszobában feledte. A lányon feledte a tekintetét. □ Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni! (Madách Imre) [Ady emlékezete.] Tovább vívja forradalmait. | A televény titokzatos honában | izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. (József Attila) || a. tárgyas (régies) Elfelejt. □ Feledéd végkép, hogy létezem én is? (Petőfi Sándor) Ezt az öreg asszonyt már szinte feledtem. (Arany János)
  • 2. tárgyas (régies) Feledi magát: megfeledkezik magáról. □ Kár magad így feledni. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • Igekötős igék: elfeled; kifeled; ottfeled.
  • feledő; feledtet.