FELBURJÁNZIK tárgyatlan ige fölburjánzik, (
választékos) felburjánoz, fölburjánoz
- 1. <Haszontalan növény> sűrű, magas gyomként elterjed. Felburjánzik a gaz az úton. □ Magától burjánzik fel
a szagos üröm, a homok kedvence. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) <Szabálytalanság, visszélés> a tilalom ellenére is felüti a fejét; elharapódzik. Felburjánzik a feketekereskedelem.
- felburjánzás; felburjánzó; felburjánzott.