Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELBÖK tárgyas ige fölbök
  • 1. <Állat> fejével v. szarvával bökve feltaszít, fellök, felöklel vkit. A felbőszült bika felbökte az útjába került járókelőket.
  • 2. <Puha, lágy anyagot> vmely hegyes tárgyra bökve felszúr, ill. ilyen módon felvesz, felemel. Felböki a húst a villára. □ Egy kis vékony ágra szalonnát böktem föl. (Vas Gereben)
  • 3. <Hártyát, hólyagot> hegyes eszközzel felszúr, hogy tartalma kifolyhasson. Felbökte a vízhólyagot.
  • 4. (argóban) <Nőt> teherbe ejt.
  • felbökés; felbökhető; felbökő; felbökött.