Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELBORZOL tárgyas ige fölborzol
  • 1. <Hajat, szőrt, szálas szövetet> úgy borzol, hogy az feláll, felfelé mered. Felborzolta a kutya szőrét. Ujjával felborzolta a bársonyt. A szél felborzolta a leány haját. □ Egy mókus végigszaladt a selyem mezőn, s hosszú farkával felborzolta a föld haját. (Mikszáth Kálmán) || a. <Hajat, szőrt, sörényt ijedtében, félelmében, rémületében> felfelé merevít. □ Lova … füleit hegyezé, serényét [= sörényét] felborzolta. (Jókai Mór)
  • 2. (irodalmi nyelvben) <Folyó, állóvíz felszínét> vmi kissé felkavarja, és fodrozódó hullámokat támaszt rajta. A szél felborzolta a tó tükrét. □ A csolnakban Toldi, nem egyéb [= nem más], evezett, | Messze felborzolta a lapát a vizet. (Arany János)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka) Felizgat, izgatottá tesz. A hír felborzolta az idegeit. □ A levél olyan hangon van írva, hogy még engem is fölborzol. (Vas Gereben)
  • felborzolás; felborzolható; felborzoló; felborzolt; felborzoltat.