FELBŐSZÜL tárgyatlan ige fölbőszül
<Ember, állat> hirtelen a lehető legnagyobb mértékben bősz haragra gerjed; feldühödik.
E szavakra módfelett felbőszült. Felbőszült az ingerkedő kamaszok ellen. A vérlázító látványtól mindnyájan felbőszültek. □ A remegő fénynél mindezt hogy látta,
| Felbőszült Tihamér. (Vörösmarty Mihály) Fel voltam bőszülve a közönség ellen. (Mikszáth Kálmán)
- felbőszülés; felbőszülő; felbőszült.