Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELBŐG tárgyatlan ige fölbőg (hangutánzó)
  • 1. <Állat> hirtelen elnyújtott, harsány bőgő hangot hallat. A sivatagban néha-néha felbőgött egy oroszlán.
  • 2. <Személy fájdalmában, indulatában> átható, mély hangon, hirtelen elnyújtva ordít, kiált egyet. Az ostorozott rabszolgák felbőgtek fájdalmukban.
  • 3. <Készülék, gép> bőgő hangon megszólal, jelt ad. Délben felbőgtek a gyár szirénái. □ Autók bőgnek föl kinn az utcán, | mint őserdőben a tigrisek. (Kosztolányi Dezső)
  • felbőgés; felbőgő.