Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vmiben megbotolva, vmibe beleakadva elesik, a földre esik. Felbukott egy kőben. Felbukott egy kiálló gyökérben. □ [Jókának] a sok lőre az inába szállott S felbukék. (Arany János) Lovaglás közben felbukott lovával, agyrázkódást kapott és belehalt. (Herczeg Ferenc)
2. <A víz v. más folyékony anyag belsejéből> hirtelen, váratlanul előtűnik, kiemelkedik; felbukkan. Felbukott a vízből. Felbukik a habokból. □ S ím a Dunából szirt gyanánt Egy ember, kit mély árja hányt Sötéten felbukik. (Vörösmarty Mihály) Mit hoz neked a búvár, | ha fölbukik a habból? | Kezébe szomorú sár. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Víz a föld mélyéből> előtör, felfakad. □ A sziklák tövében olykor egy kristálytiszta ér bukik fel. (Jókai Mór)