Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELBŐDÜL tárgyatlan ige fölbődül (hangutánzó)
  • 1. <Állat rendsz. vmely váratlan ok következtében> hirtelen harsány, bőgő hangot hallat; elbődül. Az állatkert fenevadjai felbődültek. A sivatagban felbődült a megsebesült oroszlán.
  • 2. (kissé durva) <Személy fájdalmában, indulatában> átható, mély hangon ordít, kiált egyet. Felbődült az elviselhetetlen gyötrelemtől. □ Az ezredes felbődült, mint egy vadállat. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (átvitt értelemben) <Hangszer, hangjelzést adó eszköz> öblös, mély hangot adva hirtelen megszólal. Egyszer csak felbődültek a gyár szirénái.
  • felbődülés; felbődülő; felbődült.