Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Tárgy, test> egyensúlyából kibillenve oldalára v. tetejére fordul; feldől. Felborul az asztal, a csónak, a korsó, a szék, a tükör. A kocsi felborult az éles kanyarban. A szánkó felborult, és a gyerekek a hóba estek. || a. <Személy> egyensúlyát veszítve eldől, a földre zuhan. A dülöngélő részeg végül is felborult. □ Felborult ültéből, úgy elgyengült Bence. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Állapot, helyzet> megszokott rendjét, egyensúlyát veszítve, hirtelen megzavarodik, felbomlik. Felborul a fegyelem. Családi perpatvarok miatt borult fel a házasságuk. A váratlan események következtében felborult a gyűlés napirendje. □ Boruljon föl e nem jó Élet | S jöjjön a Halál, e nagy orvos. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) <Szándék, feltevés, számítás egy v. több váratlan körülmény felmerülése következtében> meghiúsul, ill. helytelennek, tarthatatlannak bizonyul. Felborult minden, amire jövőjét alapítani akarta. Felborult a kalkuláció. Felborult az egész gondosan előkészített terv.