FELBÁTORÍT tárgyas ige fölbátorít
Vkit szóval, példamutatással addig bátorít, buzdít, míg az meg nem tesz vmit.
Felbátorítja a közbelépésre. Szavai felbátorították a csüggedőket. □ Athén szűzei, fogadjatok a révbe, | És bátorítsatok föl engemet. (Petőfi SándorBéranger) Nem mert volna eljönni; én bátorítottam föl. (Mikszáth Kálmán) || a. <Személyt, ill. csoportot, közösséget vmely körülmény> tettre bír, elszántsággal tölt el.
A kedvező alkalom felbátorítja. A szomszédok ugratása csak felbátorította. A külföldi munkásság szolidaritása felbátorította a sztrájkolókat. A görögöket felbátorította a perzsák kudarca.
- felbátorítás; felbátorítható; felbátorító; felbátorított.