Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELAKASZT [l-a] tárgyas ige fölakaszt
  • 1. Fent levő helyre akaszt. Kalapját felakasztja a fogasra; a képet felakasztja a falra. □ Kardját felakasztva, lovára ugrott, s … elnyargalt. (Jókai Mór) Unottan akasztotta föl téli kabátját. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. Akasztással kivégez v. megöl. Az árulót felakasztották. Felakasztotta magát. □ Hogy … A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti … Bitófára fölakaszthat, Ő erősebb: tegye meg. (Czuczor Gergely) Abban az időben fogházlelkész voltam, amikor azt a szerencsétlen Regulát felakasztották. (Krúdy Gyula) Bánatában fölakasztotta magát. (Gelléri Andor Endre) || a. (túlzó kifejezésekben) Akasszanak fel, ha (pl. emlékszem rá, ha tudom stb.): <erős tagadás kifejezésére>; (durva) akasszanak fel a neved napján: <szitokként>; akassza fel magát!: <durva elutasítás v. közömbösség kifejezésére>. □ Csak a poprádi sört szeretem; akasszanak fel, ha Pesten ittam hozzá hasonló sört. (Krúdy Gyula)
  • felakasztás; felakasztgat; felakasztó; felakasztott.