FELAKADÁS [l-a] főnév -t, (-ok), -a fölakadás
- 1. (ritka) Általában a felakad igével kifejezett történés, ill. állapot; az a tény, hogy vki, vmi felakad vmi(be)n; fennakadás (1). A fátyolnak a bokron való felakadása. || a. Vki szemének felakadása: <haldokló v. önkívületi állapotban> vki fölfelé fordult szemének nyitva maradása és megmerevedése.
- 2. (átvitt értelemben, régies) Fennakadás (3). □ Két új embert állítani egyszerre az itteni ügykezelésbe, nagy zavart és felakadást okozna. (Arany János) Nagy felakadása volt amiatt, hogy a lábait nem tudta hová kinyújtani. (Jókai Mór)