FELKIÁLTÓ melléknév fölkiáltó
Olyan <személy>, aki felkiált. A hír hallatára felkiáltó férfi; az utcáról felkiáltó jeges. || a. (nyelvtudomány) Felkiáltó mondat: olyan m., amely erősebb érzelmet, indulatot fejez ki, s amelyet erősebb hangon, élénkebb hanglejtéssel ejtünk (pl. Jaj de szép!) □ Gonddal használja a kérdő, felkiáltó mondatokat,
jelesen csoportosítja érveit. (Péterfy Jenő)