FELBOLYGAT tárgyas ige fölbolygat
<Vmely cselekedetével, vmely hírrel, közléssel> helyéből, nyugalmából kimozdít vkit, vmit; a nyugalmát felkavarja; felzaklat.
Felbolygatta az egész házat; felbolygatta a lelki nyugalmát. Az egész tábor fel volt bolygatva a hírtől. □ Az egész világot fölbolygatnád lármáddal
(Eötvös József) Az örömhír felbolygatja
az egész citadellát. (Kuncz Aladár)
- felbolygatás; felbolygató; felbolygatott.