FÉLBESZAKASZT tárgyas ige (
népies)
Előidézi, okozza, hogy vmi félbeszakadjon, (egy időre) abbamaradjon, megszűnjön; félbeszakít. □ Hallgatnak, de csak a baglyok huhogási szakasztják Félbe az alkonyodást követő vadon estveli [= esteli] csendet. (Fazekas Mihály) Isten áldja meg önt, kedves barátom, s ne szakassza félbe köztünk a kedves viszonyt. (Arany János)
- félbeszakasztás; félbeszakasztó; félbeszakasztott.