FELBUJTÁS főnév -t, -a (csak egyes számban) fölbujtás
A felbujt igével kifejezett cselekvés, tevékenység, magatartás; az a tény, hogy vki felbujt (vkit), ill. az a cselekvés, hogy vkit felbujtanak; jogtalan, gonosz cselekedetre való rábírás, rábeszélés, ösztönzés. Lázadásra való felbujtás. Tettét vkinek a felbujtására követte el. Rábizonyították a lakosság felbujtását.