Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELADÓ [l-a] melléknév és főnév föladó
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy v. ritk. dolog>, aki v. ami vkit v. vmit felad (kül. az igének 1, 3, 6–9 jelentésében). A kalapácsot feladó segédmunkás; a levelet feladó gyerek; a leckét feladó tanító; a sáncot feladó hadvezér; a bujdosó honvédet feladó névtelen levél; a gyógyulás reményét feladó beteg.
  • 2. Olyan <hivatal>, ahol feladnak vmely postai v. vasúti küldeményt. Feladó állomás.
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. Levelet, csomagot v. egyéb küldeményt postán, vasúton feladó személy. A feladó neve és lakcíme. □ Ha megjött a válasz, azt kiteszik a posta ablakába s ha két hétig nem jelentkezik a címzett, visszaküldik a feladónak. (Móricz Zsigmond) || a. E személy nevének és lakcímének megjelölése a postai küldeményen v. fuvarlevélen. Nem írta rá a feladót a levélre.
  • 2. (ritka) Vkit feljelentő személy. Az üzérek feladóját kihallgatta a rendőrség.
  • Szóösszetétel(ek): feladóhely; feladóhivatal; feladómunkás.
  • feladói.