FEKETEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -ett, -jék (-jen) [ë, ë] (csak 3. személyben)
- 1. Lassan, fokozatosan fekete színűvé válik v. kezd válni. A foga feketedik. Az ütés helye már feketedik. □ Már gondolom haza kerültél Pestről
s szívod csendes lelkiösmérettel, a feketedni kezdő fehér pipát. (Tompa Mihály)
- 2. Fekete, korom, sötét színben látszik, emelkedik, ilyen színt mutat. Ott feketedik már a hegy. A város szélén egy sötét, sivár épület feketedett. □ Itt a századokat látott vadonok feketednek. (Berzsenyi Dániel) Szürkűl már az üdő s szomorún feketednek az ormok. (Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: befeketedik; belefeketedik; elfeketedik; megfeketedik.
- feketedés; feketedő.