FEKÉLY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (orvostudomány) <Főleg a bőrön, nyálkahártyákon> a szövetek meggyűlését, elhalását, fertőző gyulladását követő szétesésből keletkezett, rendsz. gennyes kelés, tályog. Rosszindulatú, rákos fekély; a fekély felfakad. fekélyekkel van tele a teste.
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Vmely közösségben, a közösség vmely tevékenységében> olyan személy, tény, körülmény, amely annak egészséges működését akadályozza, bomlást, rothadást okoz. Az irodalom fekélye; a társadalom fekélye. Feltárták a valóságot a kapitalizmus fekélyeiről. □ Ti fekélyek a hazának testén
ti rablók! amit orvosságra Izzad kínnal e haza: Elhordjátok
A külföld oltárira. (Petőfi Sándor) Az ország tele van reakcionárius fekélyekkel. (Ady Endre)
- Szóösszetétel(ek): bélfekély; gyomorfekély; lágyfekély.
- fekélyes.