Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FEKÉLY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. (orvostudomány) <Főleg a bőrön, nyálkahártyákon> a szövetek meggyűlését, elhalását, fertőző gyulladását követő szétesésből keletkezett, rendsz. gennyes kelés, tályog. Rosszindulatú, rákos fekély; a fekély felfakad. fekélyekkel van tele a teste.
  • 2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Vmely közösségben, a közösség vmely tevékenységében> olyan személy, tény, körülmény, amely annak egészséges működését akadályozza, bomlást, rothadást okoz. Az irodalom fekélye; a társadalom fekélye. Feltárták a valóságot a kapitalizmus fekélyeiről. □ Ti fekélyek a hazának testén … ti rablók! amit orvosságra Izzad kínnal e haza: Elhordjátok … A külföld oltárira. (Petőfi Sándor) Az ország tele van reakcionárius fekélyekkel. (Ady Endre)
  • Szóösszetétel(ek): bélfekély; gyomorfekély; lágyfekély.
  • fekélyes.