Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FÉKEZŐ [e v. ë] melléknév és főnév
  • I. melléknév -en v. -leg [e, e], (ritka) -bb
  • 1. Olyan, aki v. ami fékez (1–5). Fékező ellenállás, erő, hatás. Az indulatait fékező ember.
  • 2. Fékezésre szolgáló, fékezéskor használt. Fékező berendezés, készülék.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (vasútügy) Vasúti alkalmazott, akinek az a feladata, hogy a teherkocsik kézifékjének segítségével a vonat sebességét szükség esetén lassítsa, s tolatásnál, rakodásnál az irányításban segédkezzék; kocsifékező.
  • 2. (hajózás) <Tutajon> ferdén leereszthető szálfa, mely szükség esetén a vízfenékhez súrlódva a tutaj sebességét mérsékli.
  • 3. (műszaki nyelv) <Lökéskor> tompító v. késleltető berendezés.
  • 4. (rádiótechnika) Rezgéscsillapító készülék.
  • 5. (ritka, irodalmi nyelvben) Fék. □ A dörzsölő fékezők karistolva csiszolták a kerekeket. (Jókai Mór)
  • Szóösszetétel(ek): 1. fékezőcsap; fékezőfa; fékezőfog; fékezőfülke; fékezőtárcsa; 2. kocsifékező.
  • fékezői.