FÉKEZ [e v. ë] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. tárgyatlan <Személy> jármű, emelőgép stb. mozgását fék segítségével lassítja v. megállítja. A gépkocsivezető fékez. Fékezz! Autó fordul be! □ A villamos csöngetve közeledett. A vezető fékezett, a kocsi pár méternyire állt meg. (Nagy Lajos) || a. tárgyas (ritka) <Személy vmely járművet> fék segítségével mozgásában lassít v. megállít. Fékezd a motort!
- 2. tárgyatlan <Jármű> fékjének alkalmazásával mozgásában lassúbbá válik. A kocsi fékez; a vonat fékez.
- 3. tárgyas (átvitt értelemben) <Embert, állatot> vmilyen rend szerint fegyelmez, korlátok közé szorít, vmely szélsőségtől visszatart. Fékezd embereidet! Alig lehet fékezni ezeket a csikókat.
- 4. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Indulatait, gondolatait, azok ösztönös működését, megnyilvánulását> korlátozza, mérsékli. Fékezi a haragját; fékezi a jó kedvét. Fékezd magad! □ Alig bírta fékezni csodálatát. (Jókai Mór) Bátor, lovagias érzésű, derék fiú, de a fantáziáját egy cseppet se tudja fékezni. (Ambrus Zoltán)
- 5. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit fékez: vki v. vmi vminek fékjéül (4) szolgál, annak szerepét játssza. Az ilyen munka fékezi a termelést. Ha csak ő nem fogja fékezni a versenyt.
- Igekötős igék: befékez; lefékez; megfékez; visszafékez.
- fékezés; fékezett.