FEJTEGETÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban) (ritka) A fejteget (1) igével kifejezett testi tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit fejtegetnek. A bab, a borsó fejtegetése. Az ócska ruha fejtegetésével bajlódott.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) A fejteget (2) igével kifejezett szellemi tevékenység, eljárás, megnyilvánulás; az a cselekvés, hogy vmit fejtegetnek; részletező tárgyalás, taglalás. A kérdés, a tétel fejtegetése. Hosszas fejtegetésbe bocsátkozott. A kérdés tüzetesebb fejtegetésre szorul. □ [Péterfy] művészetben és életben
a tragikum fejtegetéséhez vonzódik leginkább. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) Ennek gondolati tartalma, ill. nyelvi alakja. Alapos, szakszerű, tudományos fejtegetés. Fejtegetése egész terjedelmében megjelent. Fejtegetését némi kételkedéssel fogadták.