FEJLETTSÉG [fejlëtség v. fejlëccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A fejlett (13) melléknévvel kifejezett állapot, tulajdonság.
Ideológiai, szellemi fejlettség; testi-lelki fejlettség. || a. Vkinek, vminek fejlett volta, állapota; a fejlődés bizonyos (magasabb) foka, színvonala.
Az ipar, a tudományok fejlettsége. Feltűnt a gyermek korai fejlettsége. A meséskönyv nem felel meg a gyermekkor fejlettségének. A technika mai fejlettségével könnyű megoldani ezt a feladatot.
- fejlettségi; fejlettségű.