FEJESSÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. A fejes (4) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság; vkinek ilyen volta; önfejűség, makacsság. Megtöri a gyerek fejességét. □ Nem vétesz?
Nem vétek a fejesség, ugy-e nem? | Én
deli Férjet hozok
S te
dacolsz. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Fejes viselkedés. Fejességével sok galibát okoz.
- 2. (ritka, bizalmas) Az a körülmény, hogy vkinek magas állása, a társadalomban vezető szerepe, s ezért jelentős befolyása van. Nagybátyja fejességét ügyesen kihasználta.