FEJENKÉNT [e-e] határozószó, (
népies) fejenkint
Személy szerint egyenként, külön-külön. □ Lajos fejenkint tudakolni kezdi: | Ki, mi jeles dolgot vitt véghez a hadban. (Arany János) || a. <Rendsz. juttatással v. kötelezettséggel kapcs.:> egyénenként, személyenként külön-külön.
Fejenként ötven forint jár. Mennyi jut fejenként? Tartoztok fejenként tíz forinttal.